Az exed már mással van. Te pedig még mindig nem vagy önmagaddal.

Van az a reggel, amikor már nem nyitod meg az ő profilját.
Aztán van egy másik, amikor újra megnyitod.
De már nem fáj.
Vagy legalábbis nem ugyanott.

Nem sírsz.
Nem dühöngsz.
Nem írsz ki idézeteket.
Csak valahol mélyen benned van egy rés, ami azóta sem nőtt be.

Mert lehet, hogy ő már mással van.
Lehet, hogy már gyűrű, gyerek, boldog mosolyok, közös nyaralás.
És lehet, hogy te már nem is akarod vissza.
De az is lehet, hogy azóta sincs senki, akihez igazán hazaértél volna.

Ez nem róla szól.
Nem arról, hogy mit csinált, vagy mit nem.
Nem a szakításotok fáj.
Hanem az, amit magadból elvitt.

Az az önbizalom, amit vele építettél fel – és ami vele együtt omlott össze.
Az a nő, aki benne hitt – és most nem tudja, miben higgyen.
Az a mosoly, amit akkor viseltél, amikor még úgy érezted: elég vagy valakinek.

Nem róla szól.
Rólad szól.
Arról, hogy még mindig nem vagy ott, ahol lenned kéne: önmagadnál.

És lehet, hogy azóta erősebb lettél.
Többet dolgozol. Tisztábban látsz. Kevesebbszer kérsz bocsánatot.
De még mindig nem vagy otthon magadban.

És tudod mi az igazán ijesztő?
Hogy nem is biztos, hogy visszatalálsz valaha.