Mindenki csak ‘nem olyan, mint a többi’ akar lenni – de akkor hol vannak a valódiak?

Egyre többen mondják, hogy ők mások.
Nem játszmáznak.
Őszinték.
Érettek.
Különlegesek.
Másképp kapcsolódnak.
"Nem olyanok, mint a többi."

De aztán mégis... ugyanott kötünk ki.

Ugyanazok a mondatok.
Ugyanaz az eltűnés.
Ugyanaz a csalódás.
És ugyanaz a fáradt vállvonás a tükör előtt:
"Miért hittem el megint?"

Már nem is tudjuk, mit jelent normálisan ismerkedni.
Mert mindenki csak meg akarja mutatni, hogy ő különb.
De közben elfelejtettünk egyszerűen jelen lenni.

Nem kell másnak lenned, mint a többi.
Nem kell különlegesebbnek, mélyebbnek, "komolyabb szándékúnak" tűnnöd.
Csak legyél ott.
Tényleg. Tisztán. Érdek nélkül.
Mert ma az a valódi, amit nem akar magáról harsányan kijelenteni semmit.

És tudod, mit?
Az igaziak csendben vannak.
És lehet, hogy nem kiemelkednek – csak egyszerűen nem tűnnek el.