Nem akarok már harcolni egy kapcsolatért. Vagy működik – vagy megyek.

Régen mindent megtettem.
Megmagyaráztam.
Megvártam.
Megértettem.
Megmentettem.

Harcoltam mások helyett.
Mások szeretetéért.
Másokért, akik nem voltak hajlandók megmozdulni értem.

Azt hittem, ez a szeretet.
Azt hittem, ha valami nehéz, akkor az mély.
Hogy az a kapcsolat az igazi, amiért küzdeni kell.

De most már nem akarok több küzdelmet.
Elfáradtam.

Nem akarok már félreértelmezni semmit.
Nem akarok jeleket keresni, ott, ahol már nincsenek.
Nem akarok újra és újra "megbeszélni" valamit, amit valójában már rég nem akar egyikünk sem.

Nem akarok könyörögni a kapcsolódásért.

Ma már máshogy gondolom.
Nem azért, mert rideg vagyok.
Hanem mert megtanultam:
ami működik, azt nem kell életben tartani. Működik.
És ami nem működik… azt nem fogja megtartani sem a szeretet, sem az emlék, sem a harc.

Most már csak csendben figyelek.
És ha nem vagyunk egy irányba, nem nyúlok utánad.
Csak továbbmegyek.
Nem haraggal.
Hanem méltósággal.