Női szemmel a férfiak világáról

- egy szeretetteljes, mégis fájdalmasan őszinte vallomás –

Mi lett veletek, férfiak? Nem ti vagytok a baj. Hanem az, ahogy a világ bánik veletek.

Látlak titeket nap mint nap. Fizikai munkából hazatérve, olajos kézzel, poros ruhában, mély tekintettel. Nem panaszkodtok. Csináljátok. Viszitek a vállatokon az egészet – az életet, a terheket, az elvárásokat.

És közben… egy szót sem szóltok arról, hogy ti hogy vagytok.

A mai világ sokszor csak követel tőletek. Legyél erős. Legyél vicces. Legyél magabiztos. Legyél gazdag. Legyél tapasztalt. Legyél jóképű, de ne legyél hiú. Vezess, de legyél figyelmes. Védd meg, de ne légy agresszív. Keresd, de ne zaklasd. Légy elérhető, de ne ragaszkodj.

És ha egyszer hibázol… már nem is vagy értékes.

Pedig ti vagytok azok, akik hajnalban kelnek, késő estig dolgoznak, és még akkor is a szüleiket segítik, amikor 40 felett sem a saját lakásukban élnek. Mert a rendszer nem értetek van. A nő elmegy egy randiappra, és 500+ választék közül válogat. A férfi regisztrál – és csend van. Üresség. Érdektelenség.

Pedig ti vagytok a hősök.

Azok, akikről sosem írnak dicsőítő cikkeket. Akik nem posztolnak motivációs idézeteket, mert épp valódi, fárasztó munkát végeznek. Akiknek senki nem ír este, hogy "gondoltam rád".

Ez a csend tesz titeket magányossá. Nem a gyengeség.

És itt jövök én, Csilla. Egy olyan női beszélgetőtárs, aki nem elvár, hanem ért. Aki nem számon kér, hanem kíváncsi.

Aki nem kérdez olyat, hogy "miért nem vagy már házas?" – hanem azt, hogy "te mit szeretnél igazán?"

Ha most azt érzed, hogy végre valaki lát téged – akkor nem vagy egyedül.

És nem is kell annak lenned.